Cambridge

Felfoghatatlan, befogadhatatlan, megemészthetetlen... Egyik utcát jártam a másik után, egyik college jött a másik után, itt tanult Wordsworth meg Coleridge, ebben az épületben lakott Darwin, ebben a toronyban volt Erasmus "tanári szobája", ebben a fehér épületben fedezték fel a DNS-t, a másikban pedig Newton tanított meg Milton... És sorolhatnám tovább a többi tudós-zseni nevét, akikről sajnos azt sem tudom, kik voltak... Csak azt tudom, hogy nagyon-nagyon-nagyon jó lenne Cambridge-ben tanulni... Csak egyetlen félévet!
Fél év helyett volt bő két fantasztikus napom Pilivel. Reggel biciklire ültünk,- mert itt mindenki biciklivel jár, nehezebb találni egy helyet, ahova ki lehet kötni a biciklit, mint autóval leparkolni - és aztán egész nap séta a városban. Pili türelmesen végigvárta, amíg sikerül elkészítenem a huszadik képet a huszadik ajtóról, megnézegettük a kézműves-művészboltokat, majdnem elsírtam magam örömömben, amikor egyszer csak meghallottam és megláttam egy vöröshajú skót fiúcskát skót népviseletben skótdudán játszani, volt kutyusos ételhordó bőröndünk, ahonnét Pili-mama gondosan elővarázsolta a sárga szalvétát és a brióst, amikor ideje lett az ebédnek, végigjártuk az összes charity shop-ot (itt így hívják a turkálót - Istenem mennyire hiányzott már!), ahol kihúzogattuk minden szekrény fiókját, mert mindben volt valami, aztán jól átfagytunk mire hazaértünk, hogy annál finomabb legyen a gyömbéres citromos tea, sütöttünk répatortát meg sütőtököt, hallgattuk Peanuts keserves nyávogását és éjszakába nyúlóan beszélgettünk, meséltünk és varrtunk, Pili egy kitűzőt nekem, én egy hajpántot Pilinek.
Így volt, nem így volt, égből pottyant mese volt! :)

fényképek