Négy hét alatt rájöttem, hogy az angolokat fantasztikus felsőbbrendűségi tudattal áldotta meg az ég! Helyesebben sértett felsőbbrendűségi tudattal. Nemhiába, hiszen annak hajdanán a világ fele Anglia kezében volt, mára viszont egyetlen kis szigetország maradt nekik. Sértettségükben lenézik a nagy vetélytárs, Amerika "meg tudjuk csinálni" nemzeteszményét, de nem tekintik magukat Európa részének sem, hanem inkább olyan önálló valamiként gondolnak magukra, mint Ausztrália, vagy az USA. De vajon megpiszkálta-e már a nagy-britanniai kontinens felsőbbrendűségi tudatát az a tény, hogy van mellettük egy másik sziget, ami évszázadokig nyögte - és nyögi ma is - Anglia uralmát.
Három hete kezdődött el az egyetem, már háromszor voltam az Irish Literature in the 20th century nevű órámon. Volt két bevezető óra történelmi, politikai és kulturális témákkal. Filmrészletek is voltak olyan ír rendezésű filmekből, ahol egy pillanatra sem akarták elkendőzni mindazt, amit Anglia tett. Ott ültem a teremben, körülöttem mindenki angol és mindenki szörnyülködve nézte a filmet... Vajon eszükbe jutott-e az a röpke gondolat, hogy ezt ŐK, az angolok tették? Az én generációmat már nem lehet felelősségre vonni, de tisztában vannak-e ezzel? Érzik ennek a súlyát? Micsoda egy szatirikus helyzet, amikor egy angol diák elkezdi elemezni Yeats Easter, 1916 című versét és a szabadságvágyról, a függetlenségről beszél!
Talán december 20-ig összeszedem a bátorságom, hogy a legjobb jómodorban megkérdezzem a tanáromtól mit gondol angol létére az ír történelemről... Komolyan érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése