2010. október 5., kedd

Nyelvfilozófia

Múlt pénteken, az első egyetemi hetem végén úgy igazán angolosan szakadt az eső, mikor kiléptem az egyetem kapuján és hirtelen, fogalmam sincs miért, eszembe jutott egy mondat, amit még itthon hallottam az egyik tanáromtól. Szó szerint már nem tudom visszaidézni, de a lényege az volt, hogy az ember, ha más nyelven beszél és nem az anyanyelvén, akkor egy kicsit - vagy egészen - más ember lesz. Persze az, hogy másmilyen egy mondat szerkezete vagy máshogy kell gondolkozni a szavak jelentéséről, az mind hozzájárul ahhoz, hogy az ember ne csak a nyelvet, hanem magát is idegennek érezze néha a saját bőrében. De amíg azt számoltam, hogy vajon hány lépés után fog bugyogni a cipőmben a víz, arra gondoltam, hogy ez itt most kevés - legalább is az én esetemben. Az elmúlt majdnem egy hónapban voltak helyzetek, amikor nem lehetett azon gondolkozni, hogy ezt most hogy oldjam meg angolul, talpraesettnek és határozottnak kellett lenni és aztán lehetett örülni annak is, hogy sikerült megoldani valamit ügyesen, okosan, felnőttként. Ugyanakkor félre kellett tenni néha a büszkeséget is, nem szégyellve hogy harmadszorra is visszakérdezek egy mondatra, vagy hogy a legelemibb hibákat követem el egymás után, mert el kell fogadnom, hogy a folyamatos nyelvi készenlét kimerítő és hiába szeretnék anyanyelvű lenni, még nem tudok úgy angolul. Az ilyen helyzetek valahogy megtisztítják az embert, leegyszerűsítik, nem nyelvileg, hanem emberileg. Sokkal világosabban látom itt Angliában, hogy mihez vagyok még egy kicsit kevés, de mire vagyok már nagyon is képes és el tudom fogadni mindkettőt. És így rengeteg élmény, tapasztalat, emlék kötődik már most is az angolhoz, sőt ezek mind beépülnek a nyelvbe magába, és ha majd évekkel később megszólalok angolul, akkor ezek is mind, velem együtt, egyszerre szólalnak meg bennem. Ugyan a "magyar énemnek" is szerves része, de elsődlegesen mindig az angol nyelvhez fog kötődni ez a leegyszerűsödött, tisztább önismeret, ahol nem gabalyodom bele saját magamba. Ezért leszek majd mindig egy kicsit más ember, ha angolul beszélek.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekeseket írsz; így, mikor én is heti nyolc angolórán veszek részt és igenis kell sokat dumálni. Persze ez messze nem the real word, de majdnem valami hasonló.
    Meg volt még valami gondolatom, de mivel könyvtárban vagyok, elfelejtettem. Majd visszatérek.

    VálaszTörlés