The very first impressions

Well...
Mit is mondhatnék. Anglia. Első benyomások? Egész jók. Vagyis inkább meglepően jók. De kezdjünk mindent az elején.
Mikor megérkeztünk természetesen esett. Nagyon nehéz nap volt a keddi. Búcsúzások, indulás, egyedül, felnőttként, minden bizonytalan és ijesztő volt... Rengeteget utaztunk, több mint hat óra volt eljutni Worcester-be és a 27 kg-os bőrönd rendkívül megnehezítette a dolgomat. Főleg, hogy az angolok a metróban néha elfelejtenek mozgólépcsőt építeni... De szerencsére akadtak úriemberek, akik megkönyörültek a kezeimen. Jó tanács lányoknak: ha Angliában jártok egy hatalmas bőrönd nem túl kellemes társaságában, érdemes szoknyát venni, az valahogy meghatja az itteni férfiakat! :) És tényleg! Itt Worcesterben akadt egy nagyon kedves kísérőm, aki "hazáig" elhúzta a bőröndömet, ami nagyon kedves volt tőle, de inkább annak örültem, hogy megmutatta, merre is fogok lakni és nem kellett térképpel szerencsétlenkednem. Mire megérkeztem olyan fáradt voltam, hogy csak ittam a tejes teámat, amit a házinéni azonnal a kezembe nyomott de egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni.
A házikó... Itt még egy well... A fényképek jönnek nemsokára, de képzeljétek el azokat a 18.sz. végi házakat itt Angliában. Olyan nagy fehérek, és az ember szinte látja, hogy olyan Anne Shirley típusú arisztokrata hölgyek lépnek ki a kapun. Nagyon szép. És a háziak is kedvesek. A nénim ugyan egy kicsit tartózkodó, de a gyerekei, kb. velem egykorúak, nagyon beszédesek.
És hogy milyen itt az angol? Zseniális!!! Nagyon angol! Szerencsére mindent értek, féltem tőle nagyon, hogy túl angol lesz itt az angol, de végül olyan lett, amilyet mindig is szerettem volna beszélni. (BBC-n ha megnéztek egy sorozatot, akkor minden világos lesz:)
Az egyetem pedig még nem túl izgalmas. Eddig rengetek előadás volt, mindenféle kötelező tudnivalóról, de ténylegesen csak jövő hét után kezdődik el az egyetem. Az emberek nagyon segítőkészek, mindenki mosolyog, egyszerűen nem akarom elhinni azt az sztereotípiát, hogy az angolok nem keverednek a külföldiekkel. Persze megvárom, hogy elkezdődjön az egyetem...
Igen, nagyon jól érzem magam. Furcsa. Nem gondoltam volna. Három nap után eljutottam addig a gondolatig, hogy nagyon szívesen élnék itt. De azt hiszem, ez épp a fent, lesz még lent is, ahogy magamat ismerem. Vagy nem, ki tudja.
Nos, most ennyi. Kicsit száraz beszámoló, bocsánat érte, de azt hiszem, most kicsit fáradt vagyok az irodalmibb jellegű megfogalmazáshoz. Csak már nagyon szerettem volna mesélni!
Akkor itt a vége, fuss el véle... Mára.